1 Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, arra legyen gondod, amit eléd raknak, 2 tégy kést a torkodra, hogy uralkodni tudj kívánságodon. 3 Pompás falatjait ne kívánd, mert csalfa étel az! 4 Ne törd magadat gazdagság után, és mérsékeld élelmességedet! 5 Ne emeld szemedet olyan javakra, amelyek a tieid nem lehetnek, mert azok szárnyra kapnak, mint a sas, és az ég felé elröpülnek. 6 Ne étkezz irigy emberrel, és ne kívánd pompás falatjait, 7 mert mint a bűvész és a jós, arra következtet, amit nem tud. Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!« de nem mondja neked szívből, 8 a lenyelt falatot még kihányod, és szép szavaidat hiába vesztegeted. 9 Ne beszélj a balgák fülébe, mert lenézik okos beszédeidet! 10 El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét, és be ne nyomulj az árvák földjére, 11 mert erős a gyámoluk, s ő magára vállalja pörüket ellened! 12 Nyisd meg szívedet az intelemnek, és füledet az okos beszédnek! 13 Ne sajnáld a fiútól a fenyítést! Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod! 14 Te pálcával vered őt, és lelkét az alvilágtól mented meg! 15 Fiam! Ha szíved bölcs lesz, az én szívem is örvendez veled, 16 és bensőmben vigadok, amikor ajkad helyesen beszél. 17 Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt, hanem az Úr félelmében légy szüntelen, 18 hisz van reményed a jövendőben, és bizakodásod meg nem hiúsul! 19 Figyelj, fiam, és légy bölcs, irányítsd szívedet az egyenes útra! 20 Ne végy részt a nagyivók lakomáin, sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat, 21 mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik. 22 Hallgass atyádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik! 23 Igazságot vásárolj – és el ne add! – bölcsességet, fegyelmet és okosságot! 24 Ujjonghat az igaznak atyja, aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne. 25 Örvendjen tehát atyád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26 Add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra, 27 mert a feslett nő mély verem, s az idegen asszony szűk kút, 28 lesben áll az úton, mint a rabló, és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.

29 Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?« Ki a veszekedő és ki esik verembe? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vörös a szeme? 30 Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak, és szorgalmasak a poharazgatásban? 31 Ne nézd a bort, hogyan piroslik, s hogy miként villog a serlegben! Könnyen csúszik az lefelé, 32 de végül mar, mint a kígyó, és kilövi a mérgét, mint a vipera. 33 A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél, 34 úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél, mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt. 35 Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem, ütöttek, de nem éreztem. Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«