1 Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: 2 "Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet." 3 Ő megfelelt nekik: "Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? 4 Isten mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját vagy anyját átkozta, halállal lakoljon! 5 Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjához vagy anyjához így szól: Legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, - annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. 6 Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. 7 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izaiás: 8 Ez a nép ajkával tisztel engem, De szíve távol marad tőlem. 9 Hamisan tisztelnek engem, Tanításuk csak emberi parancs." 10 Akkor magához hívta a népet és így szólt: "Hallhassátok és értsétek meg: 11 Nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja." 12 Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: "Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?" 13 Mire ő így felelt: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. 14 Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik." 15 Erre Péter így szólt hozzá: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet." 16 "Még mindig nem értitek ti sem?" - kérdezte. 17 "Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? 18 De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. 19 A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. 20 Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert." 21 Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. 22 Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög." De ő szóra sem méltatta. 23 Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Küldd haza, mert kiabál utánunk.

24 Ő így felelt: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." 25 De az odajött és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" 26 Ő visszautasította: "Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják." 27 Az viszont erősítgette: "De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból." 28 Erre Jézus így szólt: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod." Még abban az órában meggyógyult a leány. 29 Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. 30 Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. 31 Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. 32 Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton." 33 A tanítványok erre megjegyezték: "Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" 34 Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét, és néhány apró halunk", felelték. 35 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. 36 Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. 37 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. 38 Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. 39 Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.