1 Ekkor farizeusok és törvénytanítók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből. Ezt kérdezték tőle: 2 „Tanítványaid nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek. Miért nem engedelmeskednek a régi vallási vezetők rendeleteinek?” 3 Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? 4 Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!« 5 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek. 6 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. 7 Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta: 8 »Ez a nép csak a szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 9 Látszólag tisztelnek ugyan engem, de nem ér az semmit, mert tanításaik csak emberi parancsok!« 10 Ekkor magához szólította az embereket, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám, és értsétek meg: 11 nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem, ami a száján kijön.” 12 Ekkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt kérdezték: „Tudod-e, hogy a farizeusok felháborodtak azon, amit mondtál?” 13 „Mennyei Atyám gyökerestől kitép majd minden facsemetét, amelyet nem ő ültetett — válaszolta Jézus. — 14 Ezért ne is törődjetek a farizeusokkal, hiszen vakok ők, akik a többi vakot vezetik! Ha pedig vak vezet világtalant, akkor mindketten gödörbe esnek.” 15 Ekkor Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk, mit jelent az előbbi hasonlat!” 16 „Hát még ti sem értitek? — kérdezte Jézus. — 17 Hiszen tudjátok, hogy az étel, amelyet megeszünk, a szájon át a gyomorba kerül, végül pedig kiürül onnan. 18 Ami viszont a szádból kijön — vagyis, amit mondasz —, az a szívedből származik, és az tehet téged tisztátalanná! 19 Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás.

20 Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt.” 21 Azután Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére. 22 Ekkor egy kánaáni asszony jött oda hozzá, aki azon a vidéken lakott. Folyvást így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A leányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz szellem!” 23 Jézus azonban nem válaszolt neki. Ekkor a tanítványai hozzá fordultak: „Kérünk, küldd el ezt az asszonyt! Utánunk jön, és szüntelen kiáltozik!” 24 Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.” 25 Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!” 26 Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, és a kutyáknak dobjuk.” 27 „Igazad van, Uram! — válaszolt az asszony. — De még a kutyáknak is jut valami maradék a gazdájuk asztaláról.” 28 Erre Jézus így felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogyan kívánod!” — és abban az órában meggyógyult az asszony leánya. 29 Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy dombra, és leült. 30 Sokan jöttek hozzá, akik sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más beteget hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította. 31 Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét. 32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.” 33 „Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok. 34 Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?” „Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.” 35 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre.