1 Akkor Jeruzsálemből való írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz, mondván: 2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének hagyományát; miért nem mossák meg kezeiket, mikor kenyeret esznek? 3 Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Ti meg mért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? 4 Mert az Isten megparancsolta, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidja atyját vagy anyját, halállal lakoljon. 5 Ti pedig azt mondjátok: Bárki mond[hat]ja atyjának vagy anyjának: Áldozati ajándék minden, amit tőlem segítségül vennél, és ne tisztelje atyját vagy anyját 6 és érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért. 7 Képmutatók, szépen prófétált Jesaja rólatok, mondván: 8 Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem; szívük pedig messze távol van tőlem. 9 Pedig hamisan tisztelnek engem, ha emberi parancsokat tanítanak Tanok gyanánt. 10 És előszólítván a sokaságot, azt mondta nekik: Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az teszi közönségessé az embert, ami a száján bemegy; hanem ami kijön a száján, az teszi közönségessé az embert. 12 Akkor hozzámenvén tanítványai, azt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e szó hallatára megbotránkoztak? 13 Ő pedig felelvén, azt mondta: Minden plánta, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, kinyűvetik. 14 Hagyjátok őket; világtalan vakvezetők; pedig ha vak vezeti a világtalant, mindketten verembe esnek. 15 Felelvén pedig Péter, azt mondta neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot. 16 Jézus pedig azt mondta: Még ti is értetlenek vagytok? 17 Még nem értitek, hogy minden ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? 18 Amik pedig a szájon kijönnek, a szívből származnak, és azok teszik közönségessé az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúságok, káromlások. 20 Ezek azok, amik közönségessé teszik az embert; mosdatlan kézzel enni pedig nem teszi közönségessé az embert. 21 És kimenvén onnét Jézus, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.

22 És íme egy kánaáni asszony jővén ki azokból a határokból, kiáltott neki, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak Fia; az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik. 23 Ő pedig nem felelt neki semmit; és tanítványai hozzá menvén, kérték őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. 24 Ő pedig felelvén, azt mondta: Én csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem. 25 De az odamenvén leborult előtte, mondván: Uram, segíts rajtam! 26 Ő pedig felelvén, azt mondta: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 27 De az azt mondta: Igen, Uram; de az ebek is esznek a morzsákból, melyek uruk asztaláról hullanak. 28 Akkor felelvén Jézus, azt mondta neki: Óh asszony, nagy a te hited; legyen neked, amint akarod. És meggyógyult a leánya attól az órától fogva. 29 És eltávozván onnét Jézus, elment a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leült. 30 És nagy sokaság ment oda hozzá, mellyel sánták, vakok, némák, csonkák és sok egyebek voltak, és letették azokat Jézus lábainál; és meggyógyította őket. 31 Úgyhogy a sokaság csodálkozott, látva, hogy a némák szólnak, a csonkák épek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét. 32 Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Sajnálom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit egyenek, és étlen nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. 33 És azt mondták neki tanítványai: Honnét volna a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jól tartsunk ekkora sokaságot? 34 És azt mondta nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét, és egy kis halunk. 35 Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. 36 És vévén a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 És mindnyájan ettek és megelégedtek; és felszedték a maradék darabokat, hét teli kosárral. 38 Akik pedig ettek, négyezeren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 39 És elbocsátván a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala határaiba.