1. Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: 2. "Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket." 3. Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? 4. Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! 5. Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -, 6. nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát. 7. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: 8. Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. 9. Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs." 10. Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg! 11. Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert." 12. Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?" 13. Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. 14. Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik." 15. Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!" 16. "Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte. 17. Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? 18. Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. 19. A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. 20. Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert." 21. Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. 22. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek."

23. De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk." 24. Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." 25. Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" 26. De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak." 27. Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." 28. Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya. 29. Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. 30. Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. 31. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét. 32. Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton." 33. A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?" 34. Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk." 35. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. 36. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. 37. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek. 38. Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. 39. Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.