1. Ekkor fordultak hozzá a Jeruzsálemből jött farizeusok és Írástudók ezzel a kérdéssel: 2. Miért szegik meg tanítványaid az őshagyományok rendelkezéseit. Mert ők nem mossák meg a kezüket kenyérevés előtt. 3. Jézus viszont azt kérdezte tőlük: Hát ti miért szegitek meg az Isten parancsolatját hagyományotokért? 4. Hisz Isten azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal haljon meg. 5. Szerintetek pedig: Aki azt mondja atyjának, vagy anyjának: „áldozatnak szántam, ami tőlem járna néked, annak nem róható fel, ha atyját vagy anyját nem is tiszteli." 6. S ezzel érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatját hagyományotokért. 7. Képmutatók! Jól jövendölte meg Ézsaiás rólatok: 8. E nép ajkával tisztel engemet, De a szíve távol van éntőlem. 9. Pedig hiába imádnak, Ha emberi tudományt és parancsolatokat tanítanak. 10. S magához szólítván a népet, azt mondotta nékik: Hallgassatok ide s jegyezzétek meg jól! 11. Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájába bemegy, hanem az fertőzi meg, ami kijön a szájából. 12. Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s azt mondották néki: Tudod-e, hogy a farizeusok igéd hallatára megbotránkoztak? 13. Érre azt felelte: Az a növény, amit nem az én mennyei Atyám ültetett, kitépetik. 14. Hagyjátok őket! Vakvezető vakok ezek, pedig ha a vak vezeti a vakot, mind a kettő a verembe esik. 15. Ekkor Péter szólalt meg és azt mondta néki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot. 16. Ő pedig így felelt: Hát még most sem értitek a dolgot? 17. Nem tudjátok, hogy ami a szájba megy, az a gyomorba jut és a bélen át megy ki? 18. Ami pedig a szájból jön, az a szívből ered s ez az, ami megfertőzi az embert. 19. A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúzás, káromlás. 20. Ez fertőzi meg az embert. A mosdatlan kézzel való evés ellenben nem fertőz meg senkit sem. 21. Eltávozván onnét, Jézus Tirus és Szidon vidékére vonult. 22. S ím egy annak határából jövő kanaáni asszony harsány hangon így kiáltott felé: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtam! Ördög gyötri a lányomat.

23. De ö szóra sem méltatta. Sőt tanítványai hozzáfordulva, kérték őt: Bocsásd el - úgymond - útjára! Ne kiabáljon utánunk! 24. És ő így válaszolt: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem. 25. Az asszony azonban odajött és e szókkal borult elébe: Uram! Segíts rajtam! 26. Ő azonban azt mondotta néki: Nem volna szép, ha a gyermekek kenyerét elvennők, és kutyakölykök elé vetnők. 27. De az asszony így válaszolt: Úgy van, Uram! És a kutyakölykök mégis esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból. 28. Erre Jézus azt mondotta néki: Asszony! Nagy a te hited! Legyen akaratod szerint. S leánya meggyógyult attól az órától fogva. 29. Onnét is távozván, Jézus a galileai tó partjához érkezett s felmenvén a hegyre, ott letelepedett. 30. Tömérdek nép gyűlt köréje. A magukkal hozott sántákat, bénákat és sok más beteg embert pedig lerakták lábához s ö meggyógyította azokat, 31. úgy hogy a nép álmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, a vakok látnak. S dicsőítették Izrael Istenét. 32. Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Szívből szánom ezt a népet. Harmadnapja már, hogy velem vannak és nincs nékik mit enniök, éhen pedig nem akarom elbocsátani őket, hogy ki ne dőljenek útközben. 33. A tanítványok azonban azt mondották néki: Hol szerzünk e pusztaságban ennyi népnek elegendő kenyeret? 34. Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hetes egy kevés halacskánk. 35. Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjenek a földre 36. s elővette a hét kenyeret és a halakat s hálát adván, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. 37. És ettek és jóllaktak mindnyájan, sőt hét teli kosárnyi fölös maradékot szedtek össze. 38. Az étkezők pedig, az asszonyokon és a gyermekeken kívül, négyezerén voltak. 39. Majd útra bocsátván a népet, hajóra szállt s átment Magdalának vidékére.