1. Akkor írástudók és farizeusok jöttek hozzá Jeruzsálemből, mondván: 2. Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket, midőn esznek. 3. Ő pedig felelvén, monda nekik: Hát ti miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten mondotta: 4. Tiszteljed atyádat és anyádat; és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg. 5. Ti pedig azt mondjátok: Bárki mondja atyjának, vagy anyjának: Minden áldozatom neked használ, - elég, 6. ha nem tiszteli is atyját, vagy anyját. És kijátsszatok az Isten parancsát a ti hagyományotok miatt. 7. Képmutatók! Jól jövendölt felőletek Izaiás mondván: 8. E nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak. 10. És maga köré gyűjtötte a népet és monda nekik: Halljátok és értsétek! 11. Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájába bemegy, hanem ami a szájából kijő, az fertőzteti meg az embert. 12. Akkor hozzá mentek tanítványai, és mondák neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak? 13. Ő pedig felelvén, monda: Minden ültetvény, melyei nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fog irtatni. 14. Hagyjátok őket! Vakok ők, és vakok vezetői. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mindketten gödörbe esnek. 15. Mire Péter, monda neki: Magyarázd meg nekünk e példabeszédet. 16. Ő pedig monda: Hát még nálatok is hiányzik az értés? 17. Nem látjátok be, hogy ami a szájon bemegy, a gyomorba; jut és a félreeső helyre kerül? 18. Ami pedig a szájból kijő, a szívből származik, és ez fertőzteti meg az embert. 19. Mert a szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanúságok, káromlások. 20. Ezek azok, amik az embert megfertőztetik. De mosatlan kézzel enni: ez nem fertőzteti meg az embert. 21. És elindulva onnét Jézus, eltávozott Tirus és Szidon környékére. 22. És íme egy kánaáni asszony, ki ama tájakról jött, utána kiáltott mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányomat szörnyen gyötri az ördög.

23. De ő egy szót sem felelt neki. És hozzá mentek tanítványai, s kérték őt mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiabál. 24. Ő pedig felelvén monda: Csak Izrael házának elveszett juhaihoz vagyok küldve. 25. Az pedig odajött és leborult előtte mondván: Uram, segíts rajtam! 26. Mire ő monda: Nem volna jó elvenni a gyermekek kenyerét és az ebeknek dobni. 27. Az azonban monda: De bizony, Uram! mert hiszen az ebecskék is esznek a morzsákból, melyek uraik asztaláról lehullanak. 28. Akkor felelé Jézus és monda neki: Oh asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod. És meggyógyult az ő leánya azon órától fogva. 29. És mikor Jézus onnan elment, a galileai tenger mellé érkezett, és fölmenvén a hegyre, ott leült. 30. És sok nép jött hozzá, siketeket, vakokat, sántákat, bénákat és sok másokat hozva magokkal; és lerakták őket lábaihoz és ő meggyógyította őket; 31. úgy hogy a nép csodálkozott, midőn látta, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És magasztalták Izrael Istenét. 32. Jézus pedig összehívta tanítványait és monda: Szánom a sereget, mert már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniök, és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton ki ne dőljenek. 33. És mondák neki a tanítványok: De hol veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora sereget kielégíthessünk? 34. És monda nekik Jézus: Hány tenyeretek van? Ők pedig mondák: Hét, és egy kevés halacskánk. 35. És parancsolta a seregnek, hogy telepedjenek le a földre. 36. És fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adván megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. 37. És mindnyájan ettek és jóllaktak. És ami megmaradt a hulladékokból, fölszedték, hét tele kosárral. 38. Voltak pedig akik ettek, négyezren férfiak, a gyermekeken és asszonyokon kívül. 39. És miután a népet elbocsátotta, hajóra szállt és Magedán határaiba ment.