1. Keresztyén vagyok és az igazságot mondom, nem hazudok, - tanúbizonyságot tesz arról velem együtt a Szentlélek által megvilágosított lelkiismeretem, - 2. hogy nagy az én szomorúságom, és nem szűnik meg az én szívemnek fájdalma (az én népem miatt). 3. Mert énmagam szívesen lennék a Krisztustól elszakítva átkozott azért, hogy megmentsem az én atyámfiait, az én test szerint való rokonaimat; 4. hiszen izraeliták ők, Isten gyermekeivé fogadta őket, övék az Isten jelenlétének dicsősége és a szövetségkötések, meg a törvényadás, a templomi istentisztelet és az ígéretek; 5. ők a pátriárkák utódai, és őközülük származott test szerint a Krisztus; Ő mindenek felett és örökké állandó Isten. Ámen. 6. Mind ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy Istennek ígérete már semmit sem ér. Mert nem mindenki „izraelita", aki Izraeltől származik; 7. és nem mindenki Ábrahám „gyermeke", aki az ő ivadéka, hanem amint az Írás mondja: Aki Izsáktól származik, csak az neveztetik majd ivadékodnak. (I. Mózes 21:12) 8. Azaz: nem a test szerint való gyermekek Istennek gyermekei, hanem az ígéret szerint való gyermekek tekintendők Ábrahám igazi ivadékainak. 9. Mert az ígéret így szól: A meghatározott időben (esztendőre ilyen tájban) visszatérek majd, és Sárának fia lesz. (I. Mózes 18:10) 10. De nemcsak őreá kell gondolnunk, hanem Rebekára is; ő egyazon férfiútól azaz a mi ősünktől Izsáktól két ikergyermeket fogant, 11. és akkor, amikor azok még meg sem születtek, és még semmi jót vagy rosszat nem tettek, - hogy Istennek a kiválasztásban megnyilvánuló szándéka tartósan megmaradjon, 12. nem emberi tettekből, hanem csak isteni elhívástól függően, - már akkor megmondatott Rebekának: Az idősebbik szolgálni fog a fiatalabbiknak (I. Mózes 25:3); 13. úgy amint az Írás mondja: Jákobot szerettem, Ézsaut azonban gyűlöltem. (Malakiás 1:2-3) 14. Mit szóljunk ehhez? Talán csak nem igazságtalanság ez az Istentől? Semmiképpen sem! 15. Mert Mózesnek azt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és szánakozom azon, akin szánakozom. (II. Mózes 33:19)

16. Azért hát nem emberi akarattól vagy erőlködéstől függ (az üdvösség), hanem a könyörülő Istentől. 17. Mert az írás azt mondja a fáraónak: Téged éppen azért hívtalak életre, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy az én nevem hirdettessék az egész földön. (II. Mózes 9:16) 18. Azért hát Isten akin akar könyörülni, azon könyörül, akit azonban meg akar keményíteni, azt megkeményíti. 19. Te most azt kérdezed tőlem: Akkor hát miért vádolja mégis Isten az embert? Mert kicsoda szegülhet ellene az Ő akaratának? 20. Óh ember! Ugyan kicsoda vagy te, hogy perbe szállsz az Istennel? Tán csak nem mondhatja a fazék a fazekasnak: Miért formáltál engem így? 21. Avagy nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt tisztes használatra készítse, a másikat meg közönséges használatra? 22. Ha pedig Isten meg akarta mutatni az Ő haragját, és meg akarta ismertetni az Ő hatalmát, és azért nagy béketűréssel elhordozta a haragnak pusztulásra rendelt edényeit, 23. azt azért is tette, hogy az Ő dicsőségének gazdagságát megismertesse az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített el. 24. Minket is ilyen edényekül hívott el nem csupán a zsidók közül, hanem a pogányok közül is; 25. amint azt Hóseás könyvében (2:25) is mondja: A nem népemet népemnek fogom nevezni, és a nem szeretettet szeretettnek; 26. és az történik majd, hogy éppen azon a helyen, ahol ezt mondták nékik; Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten gyermekeinek neveztetnek. 27. Izraelről pedig ezt kiáltja el Ésaiás: Ha izráél gyermekeinek száma annyi volna, mint a tengernek fövénye, mégis csak a maradék tartatik majd meg; 28. mert az Úr az Ő ígéretét a földön teljesen és gyorsan valóra váltja. (Ésaiás 10:22-23) 29. És amint Ésaiás előre megmondta: Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna minékünk a mi népünkből maradékot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá. (Ésaiás 119) 30. Mit mondjunk tehát? Pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megkapták a megigazulást, mégpedig a hit által való megigazulást;