1. Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; miről bizonyságot tesz lelkiismeretem a Szentlélekben, 2. hogy nagy szomorúságot és folytonos fájdalmat érzek szivemben. 3. Mert inkább magam óhajtanék száműzve lenni Krisztustól az én testvéreimért, kik a test szerint rokonaim, 4. kik Izraeliták, kiké a fiúvá fogadtatás és a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az istentisztelet és az ígéretek; 5. kikéi az atyák, és akiktől származott test szerint a Krisztus is, ki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké. Ámen. 6. De nem mintha az Isten szava megdőlt volna. Ugyanis, nem mind Izraeliták azok, akik Izraeltől származnak; 7. sem nem mind fiai, akik Ábrahámnak ivadékai, hanem: "Izsákban nyer nevet a te magvad." 8. Azaz: nem akik a testnek gyermekei, azok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számittatnak az ivadékhoz. 9. Mert az ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök, és Sárának fia lesz. 10. De nemcsak neki, hanem Rebekkának is, ki egy közösüléssel fogant Izsáktól, a mi atyánktól. 11. Mert mikor még nem születtek, sem semmi jót vagy rosszat nem tettek, (hogy az Istennek szabad választására vonatkozó végzése érvényben maradjon) 12. nem a cselekedetekért, hanem a hívó akaratából mondatott neki, hogy: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek, 13. amint irva van: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. 14. Mit mondjunk erre? Vajjon hamisság van Istennél? Dehogy! 15. Hiszen Mózesnek azt mondja: Könyörülök akin könyörülök, és irgalmasságot teszek azzal, akit megsajnálok. 16. Tehát sem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörülő Istené. 17. Mert az írás azt mondja Fáraónak: Avégre támasztottalak téged, hogy rajtad megmutassam hatalmamat, és hogy az én nevemnek híre legyen az egész földön. 18. Tehát akin akar, megkönyörül, és akinek akarja, megkeményiti a szivét. 19. Erre azt mondod nekem: Mit panaszkodik tehát mégis? Hisz ki állhat ellen az ő akaratának? 20. Oh ember, ki vagy te, hogy Istennel feleselj? Vajjon a mű mondhatja-e mesterének: Miért alkottál engem így?

21. Vajjon nem áll-e a fazekasnak hatalmában ugyanazon agyagból némely edényt tisztességes, némelyet pedig alávaló használatra készíteni? 22. Ha pedig Isten, bár haragját akarta, mutatni és hatalmát megismertetni, a pusztulásra szánt harag edényeit nagy türelemmel elviselte, 23. hogy mégmutassa az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket dicsőségre készített, 24. mint aminőknek minket is hívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25. amint Ozeásnál mondja: Hivom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek, és a meg nem kegyelmezettet, megkegyelmezettnek; 26. és lészen, hogy ama helyen, ahol azt mondották nekik: Ti nem vagytok az én népem, az élő Isten fiainak hivatnak. 27. Izaiás pedig azt kiáltja Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, a maradvány üdvözülni fog. 28. Mert az igét teljesíti és sietteti az igazságban; igen, gyorsan végrehajtja az Úr az igét a földön. 29. És amint Izaiás előre megmondotta: Ha a seregek Ura nekünk ivadékot nem hagyott volna, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához. 30. Mit mondjunk tehát? Hogy a pogányok, kik nem követték az igazságot, megnyerték az igazságot; de azt az igazságot, mely a hitből ered; 31. Izrael ellenben az igazság törvényét követve, nem jutott el az igazság törvényéhez. 32. Miért? Mert nem hittel, hanem mintegy cselekedetekkel törekedett utána; mert megbotlottak a botlás kövében, 33. miként irva van: íme Sionban leteszem a botlásnak kövét és a botrány kőszikláját, és mindaz, aki benne hisz, meg nem szégyenül.