1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által, 2 Hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; 3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint; 4 Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az Isten szolgálata és az ígéretek; 5 Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldott Isten. Ámen. 6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók; 7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. 8 Azaz, nem a testnek fiai az Istennek fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul. 9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz. 10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól ami atyánktól: 11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon; nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, 12 Megmondatott néki: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. 13 Amint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig megvetettem. 14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! 15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. 16 Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 18 Annakokáért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az Ő akaratának ki állhat ellen? 20 Sőt, inkább kicsoda vagy te, oh ember, hogy vitába szállsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?

21 Avagy nincs-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre formáljon? 22 Ha pedig az Isten az Ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek pusztulásra készíttettek, 23 És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott, mit szólhatsz ellene? 24 Amire el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25 Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem; és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. 26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni. 27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül. 28 Mert az Úr gyorsan beteljesíti szavát, és teljes mértékben valóra váltja a földön. 29 És amint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. 30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik a megigazulásra nem törekedtek, a megigazulást elnyerték, mégpedig a hitből való megigazulást; 31 Izrael ellenben, mely a megigazulás törvényét követte, nem jutott el a törvény szerinti megigazulásra. 32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a megütközés kövébe, 33 Amint meg van írva: Ímé, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz Őbenne, meg nem szégyenül.