1. Igazságot mondok a Krisztusban, nem hazudom. Tanúm lelkiismeretem a Szent Lélek által, 2. hogy nagy szomorúság s örökös fájdalom emészti szívemet 3. Mert én magam nagy örömest szakadnék el átkozottként a Krisztustól az én véreimért, 4. az izraelitákért, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetség, a törvény, az istentisztelet és az ígéret, 5. akiké az atyák s akik közül való gyarló teste szerint a Krisztus is. Isten, a mindenség Ura legyen áldott mindörökké. Ámen. 6. De azért ne gondoljátok, hogy az Istennek igéje megdőlt. 7. Nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; nem mind Ábrahám utóda, aki az ő fia, hanem - amint az Úr mondta néki: 8. Izsák az utódod. Más szóval: nem a gyarló testnek gyermekei az Istennek gyermekei, 9. hanem az ígéretnek gyermekei mennek utód számba. Mert ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök s Sárának fia lesz. 10. De nemcsak ez: Rebeka is egy férfitől, Izsák atyánktól fogant meg 11. s gyermekei még világra sem jöttek, sem jót, sem rosszat nem tettek, ám, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon s ne a cselekedet, hanem a meghívó akarata döntsön, 12. tudtára adatott, hogy az idősebb lesz a fiatalabbnak szolgája, 13. amint meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaút gyűlöltem. 14. Mit mondjunk hát? Igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla. 15. Hiszen azt mondja Mózesnek; Könyörülök, akin könyörülök, megszánom, akit megszánok. 16. Tehát nem a magunk akarata avagy futása dönt, hanem az Isten irgalma. 17. Az írás ugyanis azt mondja Fáraónak: Azért ültettelek trónra, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat s egész világszerte hirdessék nevemet. 18. Tehát, akin akar, könyörül, akit akar, megkeményít. 19. De erre te azt feleled nékem: Akkor miért dorgál: mégis? Ki tud ellentállni az ő akaratának? 20. Ember! Ki vagy, hogy perbe szállsz Istennel? Kérdi-e az agyag a formálójától: Miért formáltál ilyennek engemet? 21. Nem bánhat-e a fazekas az agyaggal kénye-kedve szerint és nem csinálhat-e ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességes, mást tisztességtelen célra?

22. S nyitod ki szádat, mert az Isten megakarván mutatni a maga haragját s hatalmát, oly sokáig tűrte a haragnak kárhozatra készült edényeit, 23. hogy megismertesse teljes dicsőségét az irgalomnak dicsőségére készített edényein: 24. Vagyis mi rajtunk, akiket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is meghívott. 25. Amint ezt Hózseás könyvében mondja: Nem népemet népemnek hívom, A nem szeretettet pedig szerettetnek. 26. S ahol az mondatott nékik: Ti nem népem vagytok, Ott az élő Isten fiainak hívatnak. 27. Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül. 28. Mert az Úr röviden s hirtelen végez a földön. 29. Ahogy Ézsaiás előre megmondta: Ha a seregeknek Ura nem hagy minékünk utódot, Mi is Sodomának s Gomorának sorsára jutottunk volna. 30. Mit mondjunk hát? A pogányok, noha nem jártak az igazság után, megnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot, 31. Izrael ellenben, noha az igazság törvénye útján járt, nem jutott el a törvény igazságára. 32. Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek útján akart célt érni. Megbotránkoztak a botrány kövében. 33. Amint meg van írva: Ütköző követ és botránysziklát teszek te Siónban, De aki hisz benne, meg nem csalatkozik.