1 Igazságot mondok, nem hazudom, a lelkiismeretem tévén mellettem bizonyságot Szentlélekben, 2 hogy nagy bánatom van és szüntelen fájdalma a szívemnek. 3 Mert kívánnám, hogy én magam legyek kiátkozva Krisztusból az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért; 4 mint akik izraeliták, akiké a fiúváfogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5 akikéi az atyák, és akik közül való a Krisztus test szerint, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen. 6 De ez nem azt teszi, hogy az Isten igéje meghiúsult. Mert nem mindnyájan, akik Izráelből valók, azok az Izráel, 7 és nem mindnyájan gyermekek, mivel Ábrahám magva, hanem: Izsákban neveztetik neked mag. 8 Azaz nem akik a testnek gyermekei, azok Isten gyermekei; hanem az ígéretnek gyermekei számíttatnak magnak. 9 Mert az ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájt eljövök, és Sárának lesz fia. 10 De nem csak, hanem itt van Rebeka is, aki egytől volt várandós, Izsáktól, a mi atyánktól. 11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek választás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól 12 megmondatott neki: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek; 13 mint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. 14 Mit mondjunk tehát? Talán igazságtalanság van az Istennél? Távol legyen. 15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. 16 E szerint tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert azt mondja az Írás a Faraónak: Éppen a végre támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet szerte az egész földön. 18 Így tehát akin akar, könyörül; akit pedig akar, megkeményít. 19 Erre így szólsz nekem: Akkor meg miért hibáztat? Az ő akaratának ki állott ellent? 20 Sőt inkább, óh ember, mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? 21 Vagy nincsen-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a sártömegből egyiket tisztességre való edénynek csinálja, a másikat pedig megvetésre valónak?

22 Ha pedig az Isten, bár haragját meg akarja mutatni és hatalmát megismertetni, nagy hosszútűréssel hordozta a haragnak veszedelemre elkészült edényeit; 23 ezt azért is tette, hogy dicsőségének gazdagságát megismertesse a könyörület edényein, akiket eleve dicsőségre készített 24 rajtunk, akiket el is hívott nem csak a zsidók közül, hanem a pogányok közül is; 25 mint Hóseásnál is mondja: Népemnek hívom a nem-népemet; és a nem-szeretettet szeretettnek. 26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol az mondatott nekik, nem népem vagytok ti, ott hívatnak élő Isten fiainak. 27 Ézsaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg; 28 mert igét teljesítő és igazságban megrövidítő az Úr; mivelhogy igéjét rövidre szabva viszi véghez a földön. 29 És mint előbb mondta Ézsaiás: Ha a seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorához lettünk volna hasonlók. 30 Mit mondunk tehát? Hogy pogányok, akik igazságra nem törekedtek, elérték az igazságot; de azt az igazságot, mely hitből való; 31 Izráel pedig, mely az igazság törvényére törekedett, az igazság törvényére el nem jutott. 32 Miért? Mert nem hitből kereste hanem mintha törvénycselekedetekből volna; mert beleütköztek az ütközés kövébe, 33 mint meg van írva: Íme állítok Sionban ütközés kövét és botránkozás kőszikláját; és aki hisz benne, senki meg nem szégyenül.