1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, 2 hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. 3 Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, 4 az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5 Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen. 6 Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; 7 és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. 8 Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. 9 Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. 10 Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, 11 mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –, 12 nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája«, 13 amint írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«. 14 Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem! 15 Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«. 16 Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. 17 Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék«. 18 Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar. 19 Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

20 Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától: »Miért alkottál engem ilyennek?« 21 Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? 22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? 25 Ahogy Ózeásnál mondja: »Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek«. 26 És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: `Ti nem vagytok népem', ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«. 27 Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül. 28 Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön«. 29 Amint előre megmondta Izajás: »Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra«. 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást. 31 Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját. 32 Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében, 33 amint írva van: »Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne«.