1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által, 2. hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma. 3. Mert én szívesen lennék a Krisztustól elszakított és átkozott atyámfiaiért - test szerint való rokonaimért -, ha ezzel megmenthetném őket. 4. Az izraelitákért, akiket Isten fiaivá fogadott és őket megajándékozta a jelenléte dicsőségével; övék a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek; 5. övék az atyák és közülük való test szerint a Krisztus, aki mindenek felett örökké áldandó Isten. Ámen. 6. Teljességgel lehetetlen, hogy az Isten beszéde hiábavalóvá legyen. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraeltől valók, 7. sem nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából származtak; hanem: Izsákban hívatik el a te magod. 8. Azaz nem a test szerint való gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti gyermekek számítanak magnak. 9. Mert ígéret beszéde volt ez: Ez időtájban eljövök és Sárának fia lesz. 10. Sőt nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki ugyanegytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant ménében, 11. mert mikor még (ikrei) meg sem születtek és semmi jót, vagy rosszat nem cselekedtek - azért, hogy az Isten kiválasztáson alapuló végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akaratából -, 12. ezt mondta neki az ígéret: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek; 13. így is van megírva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. 14. Mit mondunk tehát? Talán csak nem igazságtalanság-e ez az Istentől? Semmi esetre sem. 15. Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. 16. Azért nem attól függ, aki akarja, sem nem attól, aki fut, hanem a könyörülő Istentől. 17. Mert azt mondja az írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 18. Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19. Mondhatnád azért nekem: Miért hibáztat mégis engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?

20. De hát kicsoda vagy te ember, hogy perbe szállasz az Istennel? Vajon mondja-e a mű a mintázójának: Miért formáltál engem így? 21. Vajon a fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból kétféle edényt csináljon: Egyiket ékességre, a másikat közönséges használatra? 22. Ha pedig Isten meg akarta mutatni az ő haragját és meg akarta ismertetni az ő hatalmát és ezért nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek pedig pusztulásra készültek, viszont 23. hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát is, eleve elkészítette az irgalom edényeit, amelyeket dicsőségre szánt: Mit szólhatsz ellene? 24. Ilyenekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, 25. amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem népemet Népemnek és a nem szeretettet Szeretettnek. 26. És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni. 27. Ésaiás pedig így kiáltja Izrael felé: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is mint a tenger fövénye, csak a maradék tarttatik meg. 28. Mert az Úr az ő beszédét a földön hamar beteljesíti és gyorsan végrehajtja. 29. És amint Ésaiás előre megmondta: Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna, és Gomorához lettünk volna hasonlók. 30. Mit mondunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot. 31. Izrael ellenben, bár az igazság törvényére törekedett, nem jutott el erre a törvényre. 32. Miért? Azért, mert nem hit által törekedtek arra, hanem úgy, mintha cselekedetek által volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe, 33. amint meg van írva: íme a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba; de aki hisz benne, meg nem szégyenül.