1 Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: 2 "Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. 3 Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. 4 Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre! 5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. 6 Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket. 7 Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. 8 Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá. 9 Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. 10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. 11 Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. 12 Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. 13 Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 14 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." 15 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. 16 Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. "Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. 17 Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" 18 Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? 19 Mutassátok az adópénzt!" Azok odanyújtottak egy dénárt. 20 "Kinek a képe és fölirata ez?" - kérdezte Jézus. "A császáré" - felelték. 21 Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené."

22 Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak. 23 Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. 24 A következő kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. 25 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. 26 Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt." 29 Jézus így válaszolt: "Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. 30 A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. 32 Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán. 34 Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek. 35 Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: 36 "Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?" 37 Jézus így felelt: "Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez a legfőbb: az első parancs. 39 A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 40 E két parancson függ az egész törvény és a próféták." 41 Mivel a farizeusok együtt voltak, 42 Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték. 43 Ő tovább kérdezte: "Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja: 44 Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. 45 Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?" 46 Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.