1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 2 Hasonlatos a menny királysága a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerzett. 3 És elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni. 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5 De azok nem törődvén vele, elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem voltak méltók. 9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak találtak, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. 12 És monda néki: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. 15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartottak, hogy szóval ejtsék Őt tőrbe. 16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók? 19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig odavittek néki egy dénárt. 20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. 22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és otthagyván Őt, elmenének. 23 Ugyanazon a napon menének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék Őt, 24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének. 25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem volt magzata, feleségét a testvérére hagyta; 26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27 Legutoljára pedig az asszony is meghalt. 28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké volt. 29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, amit az Isten mondott néktek, így szólván: 32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az Ő tanításán. 34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek; 35 És megkérdé Őt közülük egy törvénytudó, kísértvén Őt, és mondván: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolat az alapja az egész törvénynek és a prófétai beszédeknek. 41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 43 Monda nékik: Miképpen hívja tehát Őt Dávid a Szent Szellem által Urának, ezt mondván: