1. És Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: 2. Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt tartott. 3. És elküldte szolgáit, hogy meghívják a menyegzőre a hivatalosakat, de azok nem akartak eljönni. 4. Ismét küldött más szolgákat e szavakkal: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hízott állataimat levágattam és minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre! 5. De ők ezzel mit sem törődve, eltávoztak, az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 6. A többiek pedig megragadták a szolgákat, bántalmazták és megölték őket. 7. Mikor a király ezt meghallotta, haragra gerjedt, elküldte hadait és kiirttatta azokat a gyilkosokat és városukat felégettette. 8. Akkor így szólt az ő szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9. Menjetek hát ki a keresztutakra és akivel csak találkoztok, hívjátok be a menyegzőre. 10. Ekkor a szolgák kimentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszokat és jókat egyaránt begyűjtöttek, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. 11. Mikor azután a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. 12. És így szólt neki: Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13. Akkor a király így szólt az ő szolgáihoz: Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 14. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. 15. Ekkor a farizeusok eltávoztak és tanácsot tartottak, hogy megfogják beszédében. 16. És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? 18. Jézus pedig ismerte az ő gonoszságukat, és azt mondta: Miért kísértetek engem, ti képmutatók? 19. Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig átnyújtottak neki egy dénárt.

20. S ő megkérdezte: Kinek a képe ez és kié a felírás? 21. Azok azt mondták neki: A császáré. Ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak és ami az Istené, az Istennek. 22. Mikor ezt hallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak. 23. Aznap odamentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték tőle: 24. Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki utódok nélkül hal meg, akkor a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot az ő testvérének. 25. Volt pedig nálunk hét testvér; és az első, miután feleséget vett, meghalt és mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 26. Hasonlóképen a második is, a harmadik is, egészen a hetedikig. 27. Valamennyiök után az asszony is meghalt. 28. A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mindegyiké volt? 29. Jézus pedig így felelt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: 32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Az Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene. 33. Mikor a sokaság hallotta ezt, csodálkozott az ő tanításán. 34. Mikor pedig a farizeusok hallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanoda. 35. S közülük egy törvénytudó kísértve őt, megkérdezte tőle: 36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37. Ő pedig így válaszolt: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38. Ez az első és nagy parancsolat. 39. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat. 40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. 41. Mikor pedig a farizeusok összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus: 42. Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? így válaszoltak neki: Dávidé. 43. Ő azt mondta: Hogyan hívja hát őt Dávid a Lélek által Urának, mikor ezt mondja: