1. És Jézus ismét példabeszédekben szólott nekik mondván: 2. Hasonló mennyek országa a királyhoz, ki fiának menyegzőt tartott. 3. És elküldötte szolgáit, hogy a menyegzőre hivatalosakat hívják, de azok nem akartak eljönni. 4. Ismét más szolgákat küldött mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: íme elkészítettem ebédemet, ökreim és hizlalt állataim le vannak ölve, és minden kész: jöjjetek a menyegzőre! 5. Azok pedig nem törődtek vele és elmentek, ki a majorjába, ki a keresete után. 6. A többiek pedig megfogták szolgáit és méltatlanságokkal illetve, megölték őket. 7. Amint pedig ezt a király meghallotta, megharagudott, és elküldve hadait elpusztította ama gyilkosokat és városukat felgyújtotta. 8. Azután monda szolgáinak: A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. 9. Menjetek ki tehát az útszélekre és akiket csak találtok, hívjátok a menyegzőre! 10. És kimenvén a szolgák az utakra, összegyűjtötték mind, akiket találtak, jókat és rosszakat, és megtelt a menyegzős ház vendégekkel. 11. Bement pedig a király, hogy lássa a vendégeket, és látott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. 12. És monda neki: Barátom! hogy jöttél te ide be, holott nincs menyegzős ruhád? Az pedig elnémult. 13. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg kezeit és lábait s dobjátok ki őt a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogak csikorgatása. 14. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak 15. Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogyan foghatnák meg őt beszédében. 16. És elküldötték hozzá tanítványaikat a herodiánusokkal, mondván: Mester tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját igazságban tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét. 17. Mond meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? 18. Jézus azonban felismerve az ő álnokságukat, monda: Mit kísértetek engem, képmutatók? 19. Mutassátok meg nekem az adópénzt! Azok pedig odanyújtottak neki egy dénárt. 20. És monda nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirat?

21. Mondják neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami Istené, az Istennek. 22. Ezek hallatára elcsodálkoztak és otthagyva őt, eltávoztak. 23. Ama napon szadduceusok jöttek hozzá, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás, és kérdezték őt, 24. mondván: Mester! Mózes azt mondotta, hogy ha valaki meghal fiúgyermek nélkül, vegye el a testvére az ő feleségét és támasszon magzatot testvérének. 25. Volt minálunk hét testvér. És az első miután megházasodott, meghalt. S mivel magzata nem volt, feleségét testvérére hagyta. 26. Hasonlóképen a második és harmadik is, egész a hetedikig. 27. Mindezek után pedig végre az asszony is meghalt. 28. A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz ez a felesége? Mert mindegyiké volt. 29. Mire Jézus monda nekik: Tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten erejét. 30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy lesznek, mint az Isten angyalai mennyben. 31. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, midőn így szólt: 32. "Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene;" - Nem a halottak Istene, hanem az élőké. 33. És midőn a nép ezt hallotta csodálkozott az ő tanításán. 34. A farizeusok pedig amint meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, egybegyűltek, 35. és kérdé őt egyikök, egy törvénytudó, kísértvén őt: 36. Mester! melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben? 37. Monda neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38. Ez a legnagyobb és első parancsolat. 39. A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat. 40. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. 41. Mikor pedig a farizeusok egybegyűltek, kérdé őket Jézus, 42. mondván: Mit tartotok a Krisztus felől? Ki fia ő? Mondják neki: Dávidé. 43. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid Lélekben urának, mondván: 44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? 45. Ha tehát Dávid őt Urának szólítja, hogyan lehet az ő fia?