1. S Jézus megszólalván, ismét példázatot mondott nékik. 2. Hasonló - úgymond - a mennyország a királyhoz, aki a fiának mennyegzői lakodalmat szerzett. 3. És elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a lakodalomba, de azok nem akartak eljönni. 4. Újra küldött más szolgákat. Mondjátok meg - úgymond - a hivatalosoknak: ebédem kész, tulkaimat, hízott barmaimat levágattam. Minden kész van. Jertek a lakodalomba. 5. De azok oda sem hajtva a szóra, elmentek, ki mezei-, ki üzleti dolga után 6. sőt akadtak, akik megfogván szolgáit, ütötték, verték és megölték őket. 7. E hírre a király haragjában elküldvén seregét, felkoncoltatta a gyilkosokat s városukat felégette. 8. Aztán azt mondotta szolgáinak: A lakodalom áll ugyan, de a meghívottak nem bizonyultak méltóknak. 9. Menjetek ki hát a keresztutakra és akit elötaláltok, hívjátok be a lakodalomba. 10. A szolgák ki is mentek az utakra és akit csak elötaláltak, ha gonosz, ha jó volt, behozták s a lakodalmas ház teli lelt vendéggel. 11. De mikor a király bement vendéglátni, látott ott egy menyegzői ruha nélkül való embert is. 12. S azt mondotta néki: Barátom! Hogy kerültél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az hallgatott. 13. Erre odaszólt a király a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét és lábát s vessétek a külső sötétségre. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás! 14. Mert sok a hivatalos, de kevés a választott. 15. Ekkor a farizeusok eltávoztak s megbeszélték, hogyan fogják szaván. 16. Elküldték hát hozzá tanítványaikat a heródistákkal együtt s megkérdezték: Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útjára valóban megoktatsz s nem törődöl senki személyével, mert te nem vagy személyválogató. 17. Mondd meg hát minekünk, mi a véleményed: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18. Jézus, ismervén álnokságukat, így válaszolt nékik: Képmutatók! Mit kísértgettek engemet? "Mutassatok egy adópénzt. 19. S odaadtak néki egy dénárt. 20. S ő a pénzre mutatva szólt: Kinek a képe s címe ez? 21. A császáré! mondták. Ekkor azt mondotta nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré s az Istennek, ami az Istené.

22. Ezt hallván, elcsodálkoztak s otthagyván őt, eltávoztak. 23. Ugyanaznap a feltámadástagadó szadduceusok ezzel a kérdéssel fordultak hozzá: 24. Mester! Mózes mondta: A gyermektelenül elhalt férj özvegyét vegye el annak testvére s nemzzen utódot a testvérének. 25. Hát, - volt nálunk hét testvér. Az első megházasodott, és mert gyermektelenül halt meg, feleségét ráhagyta a testvérére. 26. Ugyanígy a második is, meg a harmadik is, mind egész a hetedikig. 27. Végre meghalt az asszony is. 28. A hét közül már most melyiké lesz, az az asszony a feltámadáskor? Hisz mindnyájuké volt! 29. Jézus így válaszolt nékik: Tévelyegtek! Nem ismeritek ti sem az írást, sem az Istennek hatalmát. 30. A feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyei angyalok. 31. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-é, amit Isten mondott nektek: 32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! Az Isten nem a halottak, hanem az élők Istene. 33. S a nép, ennek hallatára, csodálkozott tanításán. 34. A farizeusok pedig a hírre, hogy Jézus a szadduceusokat elnémította, egybegyülekeztek 35. s egy törvénytudó közülük kísértésképpen megkérdezte őt: 36. Mester! Melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37. Jézus így válaszolt néki: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből. 38. Ez az első, a nagy parancsolat. 39. A második ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat! 40. E két parancsolat a törvény és a próféták veleje. 41. A farizeusok gyűlésén viszont Jézus kérdezte meg őket: 42. Mit gondoltok - úgymond - a Krisztusról? Kinek a fia ő? Azt válaszolták: Dávidé. 43. Erre azt mondotta nékik: Hogy hívja hát Dávid őt lélekben Urának, mondván: 44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj jobb kezem felöl, Amíg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet. 45. Ha Dávid Urának hívja őt, hogy lehet akkor a fia? 46. És senki sem tudott egy szót sem felelni néki s nem is merte senki többé megkérdezni őt e naptól fogva.