1. És tovább tanította Jézus Őket példázatokban. 2. A mennyek országa hasonló egy királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt tartott. 3. És elküldte szolgáit, hogy hívják össze a hivatalosakat a lakodalomba. De azok nem akartak eljönni. 4. Erre más szolgákat küldött, ezzel az üzenettel: Mondjátok meg a meghívottaknak: íme a lakomát elkészítettem, ökreimet és hízott állataimat levágattam és minden készen van. Jöjjetek a lakodalomba. 5. De ők ezzel mit sem törődtek, ki-ki dolgára ment: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 6. Sőt olyanok is akadtak, akik megtámadták a szolgákat, bántalmazták és megölték őket. 7. Amikor a király ezt meghallotta, rettentő haragra gerjedt, elküldte hadait és felkoncoltatta azokat a gyilkosokat és városukat felégettette. 8. Akkor így szólt az ő szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9. Menjetek hát ki a keresztutakra, és akivel csak találkoztok, hívjátok be a lakodalomba. 10. A szolgák ki is mentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszokat és jókat egyaránt, begyűjtötték, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. 11. Mikor aztán a király bement, hogy üdvözölje a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. 12. így szólt hozzá: Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13. Akkor a király így szólt a szolgálattevőkhöz: Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki a külső sötétségre; ott lesz sírás-rívás és fogcsikorgatás. 14. Mert sokan vannak meghívottak, de kevesen a választottak. 15. Ekkor a farizeusok elmentek és Összetanakodtak, hogyan ejtsék tőrbe beszédével. 16. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, és ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? 18. Jézus pedig ismerte az ő gonoszságukat és azt mondta: Miért kísértetek engem ti képmutatók? 19. Mutassatok nekem egy adópénzt. Azok odanyújtottak neki egy dénárt,

20. és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felírás? 21. Azok azt felelték: A császáré. Ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. 22. Ezt hallván, elcsodálkoztak és eljöttek, őt békén hagyván. 23. Aznap a szadduceusok mentek hozzá, akik a feltámadást tagadják és egy kérdést intéztek hozzá: 24. Mester - szóltak - Mózes azt mondta, ha valaki fiú gyermek nélkül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot az ő testvérének. 25. Volt nálunk hét testvér. Az első megházasodott és meghalt. Mivel nem volt fiú gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 26. Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hét meghalt. 27. Végezetül meghalt az asszony is. 28. Nos hát a feltámadáskor melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt? 29. Jézus pedig így felelt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát. 30. A feltámadásban sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek az emberek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. 31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólott: 32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem élőknek Istene. 33. Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott az ő tanításán. 34. Mikor pedig a farizeusok hallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanoda. 35. S közülük egy törvénytudó, hogy kísértse, megkérdezte tőle: 36. Mester, melyik a „nagy parancsolat" a törvényben? 37. Ő pedig így válaszolt: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből: 38. Ez az első és a „nagy" parancsolat. 39. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. 40. Ezen a két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. 41. A farizeusok gyülekezetében pedig megkérdezte Jézus: 42. Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? így válaszoltak: A Dávidé. 43. Ekkor azt mondta: Hogyan hívja hát őt Dávid a Lélek által urának, mikor ezt mondja: