1 És felelvén Jézus, ismét példázatokban szólt nekik, mondván: 2 Emberhez hasonlít a mennyek országa, királyhoz, aki lakodalmat rendezett fiának, 3 és elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat hívják a lakodalomba; és nem akartak eljönni. 4 Ismét küldött más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva, és minden kész; jertek el a lakodalomba. 5 De azok azzal nem törődve, elmentek, ki a maga szántóföldjére, ki az üzletébe, 6 a többiek pedig megfogván szolgáit, bántalmazták és megölték. 7 Meghallván pedig a király, megharagudott, és elküldvén hadait, elvesztette azokat a gyilkosokat, és városukat felégette. 8 Akkor azt mondta szolgáinak: A lakodalom ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak méltók, 9 menjetek el tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok a lakodalomra. 10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit találtak, gonoszokat és jókat; és megtelt a lakodalom vendégekkel. 11 Mikor pedig a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, aki nem volt lakodalmi ruhába öltözve, 12 és azt mondta neki: Barátom, hogy jöttél be ide, holott nincs lakodalmi ruhád? Az pedig elnémult. 13 Akkor azt mondta a király a szolgáknak: Lábait és kezeit megkötözve vigyétek el őt, és vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz a sírás és a fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. 15 Akkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt szóban. 16 És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, kik azt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és senkivel nem törődöl, mert emberek személyére nem tekintesz, 17 mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? 18 Ismervén pedig Jézus az ő gonoszságukat, azt mondta: Mit kísértetek engem, képmutatók? 19 Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig vittek neki egy dénárt. 20 És azt mondta nekik: Kié ez a kép, és a felírás?

21 Azt mondták neki: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek. 22 És amint meghallották, elcsudálkoztak, és elhagyván őt, elmentek. 23 Ugyanazon a napon mentek hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt, 24 mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki meghal, akinek nincsenek gyermekei, vegye el a fivére annak feleségét, és támasszon magot fivérének. 25 Volt pedig nálunk hét fivér. És az első, miután megházasodott, meghalt; és nem lévén magzata, feleségét fivérére hagyta. 26 Így a második is, a harmadik is, mind a hét. 27 Valamennyiük után végül meghalt az asszony is: 28 a feltámadáskor most már kinek lesz a felesége a hét közül? Mert mindeniké volt. 29 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Tévelyegtek, nem ismervén az írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, hanem úgy vannak, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, ami megmondatott nektek Istentől, mondván: 32 Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene? Az Isten nem holtak Istene, hanem élőké. 33 És amint a sokaság meghallotta, megdöbbentek az ő tanításán. 34 A farizeusok pedig, mikor meghallották, hogy elnémította a szadduceusokat, összegyűltek ugyanoda; 35 és megkérdezte közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: 36 Mester, melyik parancsolat legnagyobb a törvényben? 37 Jézus pedig azt mondta neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez első és legnagyobb parancsolat. 39 Második pedig, hozzá hasonló: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. 40 E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. 41 Mikor pedig a farizeusok össze voltak gyűlve, megkérdezte őket Jézus, 42 mondván: Mit gondoltok a Krisztus felől, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé. 43 Azt mondta nekik: Hogyan nevezi tehát őt Dávid a Szellem által Úrnak, azt mondván: 44 Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul teszem lábaid alá? 45 Ha tehát Dávid Úrnak nevezi őt, hogyan fia neki?